Nehéz tölgyfából, rézkilinccsel,
Kovácsoltvas, apró csengettyűvel,
Fehér, műanyag, hevederzárral,
Az ajtók mind csak terád várnak!

Egyszerű fenyő, hivatali táblával,
Lambéria, kémlelővel, rácsos ablakával,
Fényesre lakkozott deszkákból kirakva,
Életed fonalát fűzöd át rajta.

És az utolsó, hol a szál megszakad,
Hová csak befelé gurul a gombolyag,
Amit mások csuknak be mögöttünk,
Hová nem indulunk, mégis megérkezünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.