A tél hideg súlya
Vállamat húzza,
Koszos vén bakancsom
Elmerül a sárba,
Régtől korhadt illatok
Köröttem köröznek,
Rekedt varjak hangjai
Kerengve követnek.
Nem roppan az ág
Dacosan talpam alatt,
Némán hajlik csak
Nedves nyirok miatt,
Nyálkásan nyúlik minden,
A szürke felhők alatt,
Végtelen, rideg télben
Vigaszom sem maradt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr1004955492
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2012.12.12. 22:04:57
Nem szeretem a telet, de nem ezért tetszik. Tömör, ütős.
ynakras 2012.12.16. 22:38:36
Olyan, mintha egy tanulmány lenne (amikor a rajzszakkörön üvegeket stb rajzolnak). Nem rossz, valami nagy mű készülödését érzem a levegőben.