Egy sima, egy fordított,
Alakul a minta,
Kinek-kinek az élete
Hogyan alakulgat,
A Sorsnál a kötőtű,
Élvezettel játszik,
A mintákon messziről
Rendezettség látszik.
Csak egy fonal vagyok
A sok ezerből,
Tekereg az életem
A kezdetektől,
Egy csomó, kis gubanc
Csak a minta része,
Nem tudom milyen lesz
Ha végre kész lesz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr745008653
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2013.01.09. 21:25:09
Jó gondolat, ötletes, ügyes vers. A kötögetés sokkal fontosabb mint az elkészült mű.