Eltorzult világunk, torzszülöttek lettünk,
Föld szagától elszakadva lelkünk megsérült,
Eltűnt az ősi közös viszonyítási alap,
A dolgok ugyanazok mégis másként hatnak.
Ami nekem egyenes, mint a nád,
Neked csak girbe-gurba vonal tán,
Ami nekem a színek kavalkádja,
Neked furcsa színű foltok árja.
A deformált szemek lencséjén át
Mindenki egy más világot lát,
Párhuzamos valóságokban élünk,
Egymástól csak megértést remélünk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.