Első vagyok a sorban,
A többiek majd jönnek,
Az élén állok valaminek
Ami most köszönt be,
Üzenetem neked szól,
A holnap ajtaját tárom,
Elhoztam az igazságot,
A figyelmedet várom.

Kiállok a térre,
Rég leharcolt padra,
Előttem a tudatlanok,
Fejük lehorgasztva,
Sietnek a dolgukra
Ügyet sem vetnek rám,
Pedig üzenetet hoztam,
Kinek adjam hát át?

Én vagyok a hírnök!
Nálam van a tudás!
Aki hall most engem
Adja másnak tovább!
Figyeljétek szavam,
Az igazat mondom,
Új világot hoztam nektek,
Hagyjátok a gondot!

Keresem a tekintetet,
A várakozó befogadást,
Szemről szemre kutatom
A kíváncsi tudni akarást,
Forduljatok, nézzetek rám!
Hallgassátok meg hírem!
Leborulok lábuk elé
De csendben átlépnek.

Első vagyok a sorban,
Kik a nagy hírt hozzák,
De nekem nem sikerült
Eljuttatnom hozzád,
A többiek majd jönnek,
És újra megpróbálják,
Közülük az egyik egyszer
Talán sikerrel jár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.