A süllyedő múltunk kicsiny szigete
Angyalföldön, avíttas kocsiszín,
Semmibe vezető kóbor vágányok,
Forgóvázak és pályakocsik.
Vágánylíra, súlykörtés váltók,
Szakszavak vasúti berkekben,
Bevallom, sohasem halottam őket,
Az internet segítségét kértem.
A szárnyas kerekes logóhoz
Bennem keserédes hangulat társul,
Saját világukban élő vasutasok,
És Bendegúz a bakterházból.
Tárcsa lendítés, feszes vigyáz,
Tisztelgés a robogó vonatnak,
Hosszú sorompó lassú emelkedése
És jelentés a kurblis telefonnal.
Érzem csábítását a mozdonyfüstnek,
Megértem azokat, kiket megcsapott,
Én inkább gyerekként csodálom
A fújtató, sípoló gőzmozdonyt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.