Álmomban fák alatt láttalak,
Egy erdei úton sétáltál,
Csak néztelek, nem zavartalak,
Hallgattam ruhád suhogását.
A fák barnába, zöldbe öltöztek,
Te egy sárga ruhát vettél fel,
Az ég sugárzó kékjével szemben
Virágként szikráztál az ösvényen.
Szoknyád suhogott a bokád körül,
Csíntalan szellő ugrált körbe,
Ez az a hang, melyhez menekülök
Ha ébren nézek a tükörbe.
Álmomban megint láttalak téged,
Különös táncát az emlékeimnek,
Nincs történet, csak hangulat,
Álmodni akarlak nap mint nap.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.