Bőszen rohamozó elektron csapatok
Száguldanak végig a szabályos fémrácson,
Ki útjukba áll, azzal megküzdenek,
Elkapja ilyenkor őket a hevület.
S mindezt miért teszik? Mi bírja rá
Őket a harcra, a bosszúvágy?
A harag, az éhség vagy a féltékenység?
Vagy a jókedvtől indul el a lépés?
Csak egy jó szónok kell: Feszültség!
Egy jó elektron érte tűzbe tenné
A kezét is, ha épp lenne neki,
Nagy indulattal hűséget esküszik.
És elindul, mert a Feszültség
Azt kiálltotta, hogy menni kell,
Azt üvöltötte az energiaforrás,
Hódítsátok meg, tiétek a világ!
Így elindul végig a pusztán
A lelkes sereg, eljut mindenhová,
Ellenség az ellenállás,
Táborhelyük a kapacitás.
A határok mentén állandó az örség,
Résen állnak, figyelnek mindég,
S ha az idegenek óvalanok velük,
Megindul nyomban hatalmas seregük.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.