Hormonok irányítják sorsunkat,
Világnézetet alakít egy vacsora,
A vörösbor a szembe csillogást hoz,
Heves vágyat kelt és gátlásokat old.

Folyamatos oxidáció, égés az élet,
A vége - kevés kivétellel - az enyészet,
Vegyi gyár a szervezet, mi egy testet táplál,
Olyan mint egy ország, a fejnél az irányítás.

Elégetünk, feldolgozunk magunk körül mindent,
Más jön ki belőlünk, mint ami bement,
Gondolattá, érzéssé alakítjuk őket,
Termék a gyerek is, ha innen nézem,

A fajfenntartás vezérel, csak nem tudsz róla,
Így megy ez már sok millió év óta,
Egy kis fogaskerék vagy csak az életben,
Csak egy kémcső az ezerből a vegyi üzemben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.