Igen-igen, doktor úr,
Valahol arra van!
Onnan sugározza szét
Máshová a fájdalmat,
Csak azt a helyet kellene
Óvatosan kezelni,
Vagy ha ez nem elég
Szikéjének átadni.
Itt van, ott, érzem!
Onnan tépi énem,
Éhes ebként marcangol,
Elűzi éjszakám.
Néha, mikor sietek,
Máskor ha épp pihenek,
Egyszerre csak rám tör
A nyilalló rettenet.
Mi az, hogy nem lehet,
Doktor úr kérem?!
Mi az, hogy a korom
Érte a vétkes?!
Az nem érdekel,
Ha nem élem túl,
Csak szűnjön meg végre,
Úgy éget, úgy szúr!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.