Egyszer régen volt egy fura álmom,
Pizsamában álltam a Nyugati előtt,
Nem értettem, hogy kerültem oda,
Hogy lehet, hogy nem vettem észre
Mikor pizsamában útnak indultam?

Szürreális volt, álomba illő,
Csak néztem körbe a forgalmat,
Hogy történhetett, fel nem foghattam!
Miért nem szólt eddig nekem senki
Amíg idáig otthonról eljutottam?

Aztán rájöttem: egy álomban vagyok!
Képzeletem filmjét rendezhetem!
Isten lehetek most a világomban
Hisz mindez csak itt van a tudatomban,
Nincsenek korlátok előttem.

És felrepültem akkor a magasba,
Elhúztam a pályaudvar felett,
Szabad voltam, a világom ura,
Felhő csapott csillogó szemembe,
Éreztem a nap cirógatását.

Pár percig tartott csak a csoda,
Elvesztettem újra tudatomat,
De az emlék azóta velem maradt:
Ha figyelem köröttem a világot
Talán egyszer újra Istenné válok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.