Ülök a kertben a széken,
Az ősz meséjét hallgatom,
A szél már hűvös, nem simogat,
Nem csillan reggel a harmaton.
A tél előtt még egyszer kizöldült,
Erőre kapott fa és bokor,
De mindegyik a tél jelét figyeli,
A várakozás csendje honol.
Elült a szél, minden figyel,
Szinte templomi az alázat,
Elmúlt már a nyár bohókás
Mindent elsöprő pajkossága.
Látom, ahogy ruhájuk levetve
Csendben készülődnek,
Némán búcsút vesznek,
Beletörődve várják a telet.