Ülök a kertben a széken,
Az ősz meséjét hallgatom,
A szél már hűvös, nem simogat,
Nem csillan reggel a harmaton.

A tél előtt még egyszer kizöldült,
Erőre kapott fa és bokor,
De mindegyik a tél jelét figyeli,
A várakozás csendje honol.

Elült a szél, minden figyel,
Szinte templomi az alázat,
Elmúlt már a nyár bohókás
Mindent elsöprő pajkossága.

Látom, ahogy ruhájuk levetve
Csendben készülődnek,
Némán búcsút vesznek,
Beletörődve várják a telet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.