Várom a havat a lapátra dőlve,
Nézem az eget reményben főve,
De semmi!

Nincs hópehely, ami esni akar,
Jeges szellőt betörve hamar
Járdát fogna.

És nincs milliárdnyi rokona
Kikkel együtt fehérbe borulna
Az utca.

Várom a havat a lapátra dőlve,
Tanár úr kérem, én tényleg készültem,
De hiába.

Nem esik a hó se ferdén, se egyenest,
Sál nyakamban, kesztyű kezemen,
Izzadok.

Falevelet fúj elém a langy szél,
Bohócnak néz az egész környék,
Vállalom.

Pedig én csak készülök, előre,
Várom a havat a lapátra dőlve,
Napestig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.