Ezzel a Nagyúrral mindig csak a baj van
Mindent összejárkál a nagy bakancsával,
Nem becsüli semmire az ember munkáját,
Vinné el a fene ezt a császár szolgáját!
Úgy megy mint egy tank, dühösen, erősen,
A nyápic katonák meg rettegnek tőle,
De csak kapnám én a kezem közé egyszer
Megkapná tőlem nem egyszer, de kétszer!
Folyton az a sok vér a padlóra száradva,
És csak odavetik: Törölje fel, mama!
Tejfelesszájú kis paprikajancsik,
Megtanítnám őket kesztyűbe dudálni!
De megcsinálom, megcsinálom mindig,
Jól jön nekem ez a kis mellékes,
Sok az unoka és kevéske a nyugdíj,
Hó végén jól esik a cibereleves.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.