Hisszük, mi elmúlt már nem változik,
Hogy ténnyé szilárdult a fikció,
S okossá válunk egyből, ha megtudjuk
Mit lelt a föld mélye, mit rejt a múlt.
Örülünk csontnak, csorba kőszilánknak,
Zöldé érett százados rézpénznek,
Korsódarabnak, torzó szobrocskának,
Jósolunk belőle a volt hétköznapjára.