Minap történt meg velem,
Munkahelyemre menet,
Hová járok már pár éve
Minden egyes reggelen.
Szürke aszfalt, a zebra,
Már csak néhány pillanat,
Belépőmet készítettem,
Kávé illatát éreztem.
Megrántottam az ajtót,
De az meg se mozdult,
Megrántottam még egyszer,
Meg sem csikordult.
Körülnéztem értetlenül,
Hát ilyen korán lenne?
Vagy megtréfáltak engem
És most rajtam röhögnek?
De senkit nem láttam
Csak a portás hátát,
És nem úgy tűnt mintha
A nevetés rázná.
Akkor mi lehet a gond?
Miért nem nyílik az ajtó?
Hisz rá van írva: Tolni!
Fordítva kell próbálni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.