Hiába tudom, hogy igazam van,
Mégis összeszorul gyomrom
Amint kiszállok furgonból
A néma másodpercek után.
Füstöl a motorház, látom,
Érzem vérem ízét számban,
Ráharaptam hirtelen, mikor
Fejemet a kormányba vágtam.
Óvatosan közelítek hozzájuk,
Mégiscsak fegyver van náluk,
Hátha megremegő ujjakkal jár
Az esetleges agyrázkódásuk!
Már előre pörgetem fejemben
A mondatokat, okokat, indokokat,
Hogy meg is maradjon az igazam
És bajt mégse okozzanak.
Nyílik az ajtó, megtorpanok,
Egy tányérsapka bukkan fel,
Benne egy sportfrizurás fej,
Rádiózik hevesen, idegesen.
Megállok, várok, várakozok,
Nekem nem sürgős, csak lássák,
Azt, ami most nekem nincs:
Lelkiismeretem furdalását.
Egy sziréna hangját hallom,
Majd valami pittyegést,
Idegesítő pittyegést,
Nem hagyja abba már végre!
Kinyitom szemem kissé kábán,
Izzadtságtól nedves a párnám,
Szerencsére felébredtem
Mielőtt megbilincseltek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.