Még egyet a nyolcszázért,
Még egyet az ihletért,
Még egyet az ördögnek,
Hagyjon most már békében!
Még egyet a hétfőkért,
Nem olvasók szaváért,
Nem létező tapsokért,
Elismerő szavakért.
Még egyet, mert megszoktam,
Rímmel kúrálom magamat,
Még egyet, mintha kellene,
Hiányozna, ha nem lenne!?
Még egyet, még egyet, még egyet
Van ebben valami kéretlen,
Valami perverz önkínzás,
Olyan, mint mindig, mégis más.
Még egy vers a nyolcszázért,
Még pár sor a versszakért,
Még egy rímet a végére,
A nyolcszázadik is kész lett!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.