Hármat kaptam a kis színes papírból,
Amin az állt: ki, mikor és hol
Jelenjen meg pontosan, időben,
Mert szüksége van rá a seregnek.

Hármat kaptam, mert megváltozott,
A hol, a hová és a mikor,
Tragédia állt a háttérben
Egy fiú lábát vonat vágta le.

Ezért kerültem én akkor és oda,
Így kezdődött el a zöld korszak,
Emlékszem az első estére,
Még 535 nap, úristen!

Sosem lesz vége, sosem telik le,
Betakart a reménytelenségem,
Éjszaka homályába veszett jövőm,
Kihült a remény, lehült az idő.

A kis színes papírt a fiókom őrzi,
S ha néha a kezem ügyébe akad,
Eszembe jut milyen régis elmúlt
Az az 535 nap.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.