Pergő zúzmara a néma tájban,
Ködbe burkolózó nap homálya,
Sötétségbe menekülő nappalok,
Hidegbe burkolva ballagok.
Csikorgó kavics talpam alatt,
A nyár fénye a múltban maradt,
Az otthon melegébe vágyom,
Lassan, csendben haza találok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.