Elég volt a sok írígy tekintetből,
Nem tisztelnek engem eléggé,
Istennek teremtett engem az idő,
Hagyják a testemet örökre békén!
Halálos csapdákat állíttatok
Koporsóm és a kincseim közé,
Nem érdekel, ha ezrek halnak éhen
Enyém a dicsőség örökké!
Én vagyok a fáraó, én vagyok az Isten
Igaz, hogy meghalok, de nincs veszve minden,
Vissza fogok térni, mert ezt akarom,
Jól fog akkor jönni az ékszer halom.
Átkozott legyen, ki háborgatni mer,
Az utódaim soha nem felejtenek el,
Nevem nem felejtik el soha már,
Vagy ne legyen a nevem Habzsolháp!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.