Riasztanak a hentesek.
Siklanak az éles kések
A csontok mellett,
Suhannak akadály nélkül
A bordák között,
Combcsontot körbevágva,
Felcsíkozva, darálóban
Széttrancsírozva,
Véres húspéppé degradálva
Az élet szentségét,
Majd acél kesztyűvel
Csontot fűrészelnek
Saválló, fertőtlen
Szalagfűrészükkel.

Riasztanak a hentesek,
Mert ráébresztenek,
Hogy én is csak üres
Lelketlen hús leszek,
Amit lehet akár vágni,
Darálni, trancsírozni,
Húspéppé degradálni.

Aztán arra gondolok,
Végülis teljesen mindegy,
Hogy akkor velem mi lesz,
Hisz az már nem én leszek,
Lehet, hogy jobb is lenne,
Minthogy kárba menjen
Ennyi hasznos tápanyag,
Pazarlás egy kicsit,
Mikor a fél világ éhezik.

Lehet, hogy az ősi
Temetkezési rituálék helyett
Valami szemléletváltás,
Valami pálfordulás kellene,
És az elpuhult nyugat
Valahogy így kárpótolhatná
A sokat mellőzőtt népeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.