A dohányról Jani bácsi jut eszembe.
Egyszer bementem hátul a fészerbe
Egy forró nap volt, ha jól emlékszem,
Rácsodálkoztam a dohánykötegekre.

Egymás felett sok-sok sorban száradtak
A barnára aszott, megbarnult levelek,
Csomóba összefogva, spárgára akasztva,
Végtelen hosszan, végtelen magasban.

A fészer rései közt forró fénypászmák
Szeletelték fel a porszemcsés levegőt,
Megragadták, lecövekelték számomra
Azt a pillanatot emlékké változva.

Később tudtam meg, dohányt termesztett
Saját földjén egy nagy dohánygyárnak,
Ki tudja később hány cigiben bukkant fel
Tartalma annak az óriás fészernek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.