Leszoktam a cigitől, majd tizenöt éve,
Büszke is vagyok rá, akárki kérdezze.
Eleinte rossz volt, hiányzott a rutin,
Kávé mellé szinte fájt nem rágyújtani.

Egyik napról a másikra letettem és kész,
Titokban, másoktól loptam a füstjét,
Álmomban persze bőszen pöfékeltem,
Két cigi volt egyszerre kezemben.

Mostanában lazult a rideg fegyelem,
Egyet-egyet elszívok baráti közegben,
Vissza nem szokom, meg tudom állni,
Néha kell egy kicsit pokolra szállni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.