Bíbor folyók, rózsaszín ég,
Szürreális maga a lét,
Édes, giccses az alkonyat,
Émelyíthet, mégis igaz.
Legyél bár megáldva
Végtelen fantáziával,
Egy sima hétköznapot
Előre nem láthatsz.
Lehet hozzá karmester,
Egy teremtő Isten,
Vagy csak úgy görget
A végtelen véletlen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr5212586385
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.