Néhány egyszerűnek tűnő vonal
Rafináltan az agyamban matat,
Bekukkant a sötét sarkokba,
Feltöri a kulcsra zárt ajtókat.

Emlékképek ugranak be
Illatok, ízek, fények,
Sötéten ázó szőlősorok
A nyári napsütésben.

Egy arc, mi ismerős is lehet,
De már elrejtette az emlékezet,
Csak halvány nyoma maradt,
Mit felidéz a pár suta vonal.

Egy illat a gyermekkor mélyéből,
Vidéki istálló Jászság szívéből,
Forró nyár, tehenek, szalma,
Tücskök cirpelése, kolompok hangja.

Csak fekete por a megszáradt tintából,
Csak maréknyi összetapasztott fa rost,
Mégis elfér bennük a múlt feletti hatalom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.