Sötét van. Hideg.
Síri a csend.
Valami óriási
Nyugalmat érzek.
Nem nyomaszt semmi,
Könnyű vagyok,
Egy kicsit olyan,
Mint egy halott.

Mint egy halott?

Na várjunk csak!
Ez nem stimmel!
Nem lehet ennyire
Egyszerű minden!
Túl szép ez így,
Hogy igaz legyen,
Magamba csípek,
Hogy józan legyek.

Hopp, egy szálka!
Az ujjamba szaladt.
Gyalulatlan deszka?
Mit keresek rajta?
Oldalt is az van,
Na és fölöttem.
Hová a fészkes
Fenébe kerültem?

Most már izgulok,
Nyugalmamnak annyi,
Próbálok kicsit
Ezen agyalni,
Rémálom ez tán,
Vagy az igazság?
Meghaltam volna?
Ez hát a túlvilág?

Nem lehet az, hisz
Fogytán a levegőm,
A szálka is szúr
És üres a bendőm!
Próbálok feszülni,
Kitörni innen,
De közben lelassul,
Eltűnik minden.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.