Láttam egy filmet,
Valamikor régen,
Amiben a főhős
Esténként bóklász
És falakon kel át,
Vékonyon, vastagon,
Mint kés a vajon.
Először megijedt,
Rémülten viselte,
Kivizsgáltatta magát,
Aztán ráérzett
Rákapott az ízére,
Csakhamar élvezte,
És rabjává vált.
Eljött az éjszaka
Indult a műszakja,
Elindult a világba
Ami már őt várta,
Elmerült teljesen
Falakban, életben.
Aztán egy nap elmúlt,
Lassan, nem hirtelen,
Egyre nehezebben ment
A falon átkelnie,
Míg végül beragadt
Egy plakát alatt
S csak a szeme
Járt ide-oda.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.