Útra kelünk. Siklunk az Őszbe,
Lassan, óvatosan, körülnézve,
Két szarvacska-szemű csiga-lány.
Új kószái vannak a Nyárnak,
Csillog a sok nyálka-pászma,
Dúlnak a szarvacska-csaták.
Csúszunk a Nyárból, hátunkon házunk,
Valahol az Őszben mégis megállunk,
Felágaskodva, egymásba omlunk.
Ez volt hát az utolsó siklás,
Hallod a végső gumi surranást
És a nyálkacsíkok véget érnek.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ynakras 2011.08.29. 20:10:52
Találó és öteletes a kószái szó alkotás.
Jó a képalkotó hatás,megmozgatott.