Galaxis milliárdok okádják magukból ki
Yottányi energiájuk, mega-giga évnyi
Vándorlás után szemünkbe csapódnak
A múlt fotonjaiba vésett üzenetek.
Csillagsikolyok tűnnek el az űr néma
Vákuum csomagolásában, izzó forróság
És dermesztő fagy, kavargó forgatagában.
Szétszórt atomok enyhén rendezett formában
A megszilárdult szupernóvák kihűlt hamvában,
Mintha néhány unalmas, kósza évmillión át
Egy nagyobb szilárd csomó foglyaként bár
Valami káoszt hoztak a rendezettségbe
Kísérletként, feltéve és meg nem engedve.
Pillanatig tartott, több értelme nem volt,
Mint feltűnni álombuborékként a mindenség
Alsó-hátsó-szélső homloklebenyén, homályosan
Súrolva a tudattalan ingerküszöbét.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.