Tegnap éjjel ismét hazaérkeztem
Álomvilágom romerdejébe,
Lemerültem a vízbe, a mélybe,
Alábuktam az éjfehér égbe.

Némán suhantam a tüzes égbolton,
Átszáguldottam elmúlton, volton,
Félve néztem a fényes jövőbe,
Kerültem pillantását vizslató szemeknek.

Tegnap éjjel végre Otthon voltam megint,
Szebb az álom odaát mint a valóság itt.
Most át kell vészelnem ezt a hosszú napot
Hogy végre hazatérjek, hiányzik már nagyon!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.