Pirinyó lények a porban játszanak,
Fel-alá rohannak, alig látszanak,
Emberfarmot kaptam ajándék gyanánt,
Csak nézem őket, jópofa mulatság.
Estefelé, mikor minden csendesül
Odaülök, csak nézem őket, egyedül,
Értelmet keresek kusza mozgásukban
Sétálót nem látok, mindig csak rohannak.
Néha teljesen értelmesnek tűnnek,
Családban élnek, eszközt készítenek,
Nappal nagyobb csoportokba verődnek,
Éjszakára vackaikba húzódnak félre.
Az emberfarmot csak ajánlani tudom
Mindenkinek, én megszerettem nagyon,
Megnyugtat nézni semmi kis életüket,
Bár néha úgy érzem, felülről figyelnek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.