Volt egyszer az ember.
Eltűnt, semmivé lett.
Nincs utána más:
Mulandó pusztítás.

Gyom borította polcok:
Régi szupermarket,
Rozsdás mozgólépcső
Kidőlt fatörzzsé lett.

Romos templomokba
Vadkanok költöztek,
Menedék az most is,
Csak másféle népnek.

Mona Lisa mosolya
Egy borzcsalád otthona,
A vászon puha, melegít,
Értékessé válik még.

Nincsenek keresztek
Se földön, se tornyon,
Nem sirat senki sem,
Eltűntek a trollok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.