Az út az, ami vonz,
A folytonos haladás,
Az ismeretlen hívogat,
Mi vár a kanyar után?

A történet végtelen,
Éltem csak egy fejezet,
Nem tudom, hosszú vagy rövid,
Mikor lesz, amikor letelik.

"Fel hát az útra, társaim,"
Lám nem vagyunk egyedül,
Ugyanaz a vágy lök előre
Csak külön korokban megyünk.

Az egyik lóval, szekérrel.
Másik málházott kerékpárral,
Kocsival, sátorral, hálózsákkal
Vág neki Pannóniának.

Az út mindenkit ugyanúgy hívogat,
Ugyanaz a szellő simítja arcodat,
Ugyanaz az ég, a bogárzümmögés,
Ugyanaz a sír borul majd fölénk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.