Hölgyek, urak, piktogramok,
Táblák, jelek, szimbólumok,
Mindent, mit most köröttem látok
Összeolvasztom, verset csinálok.
Szavakat dobálok a sűrűsödő lébe,
Rímbuborékok pukkannak,
Illata betölti a színes csendet,
Megkóstolom: az íze rettenet.
Elő a formát, azt a négysorost,
Nem érdekes a szótagszám,
A szóvirágok alatt úgysem látszik,
Az olvasók így is elfogyasztják.
Csak tessék, csak tessék,
Itt a friss vers, emberek!
Törjék, vágják, szopogassák,
Vigyék el hírét a messzibe!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.