Éjfél után, dideregve, a buszomra várok,
Látom jön is, szusszan egyet, ajtó kitárul,
Fellépek, leülök, magamba temetkezem,
Elég volt, legyen vége ez a szombat este.
Csönget hosszan, bántón, az ajtó bezárul,
A motor felzúg, röfög, füstöt okád hátul,
Egy rándulás csak és lassan elindulunk,
Az éjjeli őrjáratunk lomhán nekilódul.
Fura ez az egyhangú, monoton morajlás,
Várom a lassítást, index kattogását,
De semmi nem szakítja meg hosszú utunk,
Nincs több felszálló, csak magunk vagyunk.
Sárgán villognak az ismerős lámpák,
Lassítani nem kell, senki nem vár ránk,
Száguldunk üresen az éjszaka mélyén
Nem üresjárat, hanem fél óra élmény!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.