Mélán lépdelek,
Zizeg az ösvény talpam alatt,
Az eget kémlelem,
Orromba kúszik az avar illata.
Semmibe révedek,
Gyökér gáncsol, de nem érdekel,
A napot élvezem,
Langyos a szellő, a vérem pezseg.
Hirtelen reccsenés,
Csigára léptem, biztosan vége,
Lassan lenézek,
Félek, a látványtól már előre,
Nyálkát keresek,
Talpam alján zölden szétkenődve,
Tiszta a cipőm,
Szerencsére üres csigaház volt,
Megkönnyebültem,
Ismét kiderült felettem az égbolt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.