Kőkemény nullák gurulnak
Az egyesek alkotta úton
Tova, ide és oda,
Valósággá transzformálva
Az elektronok táncát,
Pixel galaxisok lebegnek
A bináris végtelenben,
S mindez elvonatkoztatva
Csak egy videojáték
Amit monitorodon játszol.
Nézed a kis emberkét
Amint megy az úton,
Azon, mi nem létezik
Csak valóvá formálódik
Attól ahogy látod,
S magaddal rántod a
Létezés sivatagába
Öncélú értelmetlenségbe
Burkolva, hasznosság
Ígéretét hazudva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.