Ritkul a tömeg,
A földön cigis doboz,
Árnyék nyomul a fák közt,
Remeg az aszfalt a metró felett.

Egy kutya ugat,
Szél söpri az utat,
A szemetes poharakkal tele
Ritkul a tömeg az aluljáró fele.

Fülem süket még,
Visszhangzanak a szólamok,
Múlik az este, mindjárt itt hagyom
Az utcát és a mai napom.

Hazaérve csendesen
Beosonok hozzád kedvesem,
Feledem a sípot, a kereplőt,
Fejemre húzom a lepedőm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.