Bosszantó a másikra várni!
Megint szóljak neki? Egy frászt!
Ha nem ad címet, hát így járt,
Eggyel hátrább csúszik és kész!
És még ő nyafog, hisztizik:
Miért hagyjuk őt mindig ki?
Unom, hogy rá kell várni,
Nem tartja be a szabályt!
Hogy lehetne verset írni,
Ha nincs új cím a lapzártán?
Persze az más, ha én kések,
Megértőbbek lehetnétek!
Közbejött annyi más dolog,
Erre sajnos időm nem jutott!
Egy kis toleranciát kérek,
Együttérzést, empátiát,
Próbálom tartani a tempót
Ütöm bottal a költők nyomát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.