Szürke hólatyak fekete tócsával,
Károgó varjú a fa tetején,
Fülemben kattog egy régi nóta,
Messze a reggel, vágyom az estét.

Neonlámpák fakó fényében
Pohár boromba bámulok bambán,
Ülök egy box árnyékos mélyében,
Csak egy üres ház, ami rám vár.

Felhajtom gallérom, átjár a hideg,
Szívembe sajdulnak a csillagok,
Belefeszülök a dühös szélbe,
Fülemben a régi nóta kattog.

Szövegét idézném, de hiába,
A fájdalmát hallom ki belőle,
A néma kínját, sírását, zokogását,
Keserű könnyét a számban érzem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.