Valahol vár rám egy édes,
Vörös bélű görögdinnye
Valahol már vár, érzem!
Próbálok rátalálni végre,
Vágyom már régen az ízére,
Reccsenő repedésére.
Érzem, ahogy végigcsordul
Szám sarkából utat keresve
Államon mézédes nedve.
Ő az ideális, őt keresem,
Újat és újat meglékelve,
Majd otthagyva, elvérezve.
Vörös lábnyomok mögöttem,
Dinnye tetemek köröttem,
Lékek halmait megettem.
A vágy kényszerít megtennem,
Lékelnem kell, lékelnem,
Felmetszem őket egészen.
Görcsös újjal markolok beléjük,
Kitépem, szaggatom belüket,
Vörös vagyok már egészen.
Hol vagy hát, hol, édesem?
Elvesztem lassan az eszemet,
Pólómba törlöm késemet.
És nekiesek a másik rakásnak,
Valahol valakik kiabálnak,
Mutogatnak és hadonásznak!
Hol vagy hát, hol, édesem?
Késem kezemben, élesen,
Életem dinnyéjét keresem!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.