Én csak a mások érdekét néztem,
Magam elé mindig őket helyeztem,
Felebarátaimat tényleg szerettem,
Mindenki ezt tette volna a helyemben!
Hát persze, értünk, maradj nyugodtan,
A doktor bácsi már biztos úton van,
Egy kis nyugtató nem fog megártani,
A mentő érkezésig ki fog tartani!
Mit ráncigálnak, nem csináltam semmit!
Kölcsönt adtam, ha kért tőlem bárki,
Enni adtam mindig az éhezőknek,
Miért tuszkolnak mégis a mentőbe?!
Persze, persze, csak maradj nyugton,
Nincs semmi baj, úton a doktor,
El fogsz majd vele kicsit beszélgetni,
Lehet, hogy pár napig bent kell maradni!
De mégis miért? Én normális vagyok!
Minden egyes reggel dolgozni indulok,
Adózom bőven, és költöm a fizetésem,
Vasárnaponként a templomba térek!
Persze, persze, de ez szokatlan,
Valami rejtőzik a mosolyban!
Eltérsz ez átlagtól, ez nem dívik,
Látod, látod, minket kellett hívni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.