Rejtélyes reccsenés, fülelek erősen,
A hang mintha a fiókból jönne,
Kinyitom, becsukom, nem lelem forrását,
Kipakolom hát a földre tartalmát.

Képeslapok, utikönyvek sorjáznak,
Mások emlékének tanubizonysága,
Egyszer-kétszer még megnéztem őket,
Utána eltettem a süllyesztőbe.

Megvan! Egy párizsi plakett
Kettétörve a sarokban hever,
Az Eiffel torony két részre tört,
Így ért véget hát az öreg hölgy.

Megragasszam? Minek? Nem érdemes!
Hiánya úgysem tűnik fel senkinek,
Megtört, ahogy azt Óbudán mondják,
Elindítom szépen az enyészet útján.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.