Repedezik, omlik, beázott,
Vagy csak egyszerűen ronda?
Az álmenyezet mindezt megoldja.
Nem lesz stabilabb, szilárdabb,
Csak eltakarja, tüneti kezelés,
Bekened, felnyomod, ezzel kész.
Sőt, valamilyen előkelőséget ad,
Mint valami kazettás műremek,
A látogatók dícsérik a kezed!
De te tudod magadban belül,
Hogy mögötte azért még omlik,
Repedezik és egyre romlik.
Csak a látszat számít, tudom,
Ezt megtanultam a seregben,
Nyomaszt a mennyezet felettem.
Néha felsandítok, vizsgálgatom,
Keresem a repedést, fülelek,
Árulkodó jeleket keresek.
Damoklész kardjaként lebeg
Felettem, izgalomban tartva,
Mikor szakad végül a nyakamba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.