Ház előtt pad, ütött-kopott,
Évek hagytak rajta nyomot,
Tűrt ő hideget, meleget
Kapott tőlük épp eleget.

Három asszony csücsül rajta,
Fejükön a kendő tarka,
Pletykálnak ők, kibeszélnek,
Senki fiát nem kímélnek.

Tudják, vélik, terjesztik
Ki kivel mikor fekszik,
Ki az, aki éjjel oson
Kocsmából haza laposon.

Dolguk nincsen, özvegyek mind,
Eltemették már urukat,
Másra emelik fel így hát
Vén göcsörtös ujjukat.

Ki teheti elkerüli
A három öreg fúriát,
Csípős nyelvükre kerülni
Nem valami mulatság.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.