Az Orosz, mint olyan, egy sztereotípia,
Ami gondolatomban kialakítottam.
Bozontos, nagy szakállas, medve alkatú,
Bömbölő mély hangú, feneketlen torkú.

Ha sört iszik, végigcsorog szakállán,
Fejét hátrahajtva, harsogva nevet,
Ha feldühödik - és gyakran fel szokott,
Szétrobbantja az indulat heve.

Ha kedve tartja, mindenét felteszi
Egy esélyre, egy kártyalapra,
S ha veszít, nekimegy a zajló folyónak.

Hülyeség persze, ezt én is tudom,
A sok orosz romatikus nyoma,
Mégis ez ugrott be, amikor
A címet először olvastam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.