A-ra b, kettőre három,
A következetesség útját járom,
De más unom néha, várom a mást,
Az asszimetriáé a világ.

Egy kis őrület, meggondolatlanság,
Ez is valamiféle szabadság,
Nem gondolni előre, a pihenőre,
Csak menni, menni ötletszerűen.

Lüneburg utcáin bandukolva este
A félhomály mezsgyéjébe lépve,
Egy kereszteződés közepén megálltam,
Körbenéztem, benéztem az utcák mélyére.

Merre menjek, melyiket válasszam?
Az ismerőst haza, vagy a járatlant?
Csakazértis, amerre a sejtelem,
A hangulat irányába eredtem.

Következetesen nem gondoltam előre,
A hangulat miatt rágyújtotam egy cigire,
Füstbe burkolva, mint ködben a hajó,
Gondtalan sétáltam ébren álmodón.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.