Egy baba, mi nem játékra való,
Csak dísznek, szekrény tetejére,
Vagy polcra, fel, jó magasra,
A macska nehogy lekapja!
A gyerekek elől, nehogy elérjék,
Nehogy végül játszani elvigyék
És baja legyen, vagy eltörjön,
Egy haja szála meggörbüljön.
Játék, mivel nem lehet játszani,
Pedig ez lenne léte értelme,
Csak messziről vágyakozva figyeli
Ott lent a gyerek sereget.
Koszra vágyik, porban heverésre,
Egy kis karcolásra a festéken,
De ő csak dísz, étvtizedeken át,
Semmi nem várja, csak portalanítás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.